A Baptista Teológiai Akadémia 116. tanévnyitóját követően beszélgettünk Bereczki Lajossal, az intézmény megbízott rektorával a Teológia múltjáról, a közösségben betöltött szerepéről, valamint az új rektor Dr. Mészáros Kálmán megválasztásáig tartó átmeneti időszakról.

Miért (milyen formában) mondható el a baptistákról, hogy évszázadok óta itt vannak a Kárpát-medencében?

Az egyháztörténet igazolja, hogy a keresztyénség kétezer éves története során mindig voltak olyan evangéliumi közösségek, amelyek a baptisták által vallott legfőbb bibliai igazságokat hirdették és gyakorolták, köztük a bemerítést is. Közvetetten tekintjük elődeinknek az anabaptistákat, akik a 16. században kezdték meg munkálkodásukat a Kárpát-medencében és egészen Mária Terézia uralkodásának végéig, az 1770-es évekig voltak itt. Ebben az időszakban egy részüket erőszakkal katolizálták, más részük pedig kivándorolt. Mi, mai baptisták, mint hitbeli elődeinket tiszteljük őket, és ápoljuk emléküket. Az újkori baptista misszió a 19. század közepén, 1846-tól indult el hazánkban.

Történetileg miért ez a három dolog – a Biblia, a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a családiasság – a meghatározó, amikor a baptistákról van szó?

Hogyha a világon bárhol megvizsgáljuk a baptista közösségek történetét, az életüket, akkor találunk olyan sajátosságokat, amelyek egyaránt jellemzik őket, még ha adott esetben különböző módon is élik meg a hitüket. Ilyen a Szentírás kizárólagos tekintélyének az elfogadása, azaz a Sola Scriptura elve, hiszen egyedül a Szentírás hitünk és életünk zsinórmértéke. Ez az, ami összeköt bennünket a reformáció egyházaival, magával a reformációval. A baptistáknak is van hitvallása, hiszen fontos, hogy meglegyen a foglalata annak, amit vallunk, de nem állhat semmi a Szentírás fölött, a hitvallás sem, a hagyományok sem, mert mindenben a Szentírás elsődlegességét valljuk.

Ebből fakad az is, hogy az újszövetségi gyülekezeti mintát szeretnénk követni. Ez nem szolgai másolást, hanem az Újszövetségben megismert önálló gyülekezeti életet jelenti, amelyre jellemző volt a valóban krisztusi szeretettől áthatott evangélium-hirdető, odaszánt, odaszentelt élet. És éppen a bibliai alapokra, az első keresztyének életére tekintve jelentkezik a családiasság is a baptista gyülekezetekben: az egymás elfogadása, a szeretet miatt tudunk olyan kötetlen módon együtt lenni. Ha a magyarországi baptista indulást nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy a gyülekezeteink szeretetközösséget alkottak. Ugyanakkor hozzáteszem azt, hogy fegyelmezett közösséget is, mert törekedtek megélni, hogy a Biblia az életük zsinórmértéke. Kegyelemből, hit által tartatunk meg, és erre a kegyelembe fogadottságra a mi válaszunk az, hogy odaszenteljük magunkat Istennek, és az Igéje szerint törekszünk élni egy megszentelt életet.

Elnevezésünket másoktól kaptuk, de elfogadtuk a magunkénak. A baptista szó az Újszövetség eredeti görög szövegéből származik és bemerítőt jelent. Az újszövetségi Szentírás szerint a hitvallók bemerítését gyakoroljuk, tehát nálunk tulajdonképpen ez a keresztelés. Mi azért szeretjük a bemerítés szót használni, mert ez fejezi ki tartalmilag és formailag is (a teljes víz alá merülés, és az onnan kiemelkedés) annak a jelentőségét, hogy meghaltunk egy régi életnek és föltámadtunk egy új életre Krisztussal. Ezáltal lesz valaki teljes jogú tagja a baptista gyülekezetnek.

Itt említeném meg azt is, hogy úttörők voltunk a vallási és lelkiismereti szabadság meghirdetésében. Roger Williams volt az, aki az Újvilágban, Amerikában megalapította Rhode Island államát, és ő alapította az első baptista gyülekezetet is 1638-ban, majd később visszatért Angliába, Londonba. Williams kifejezetten a vallás- és lelkiismereti szabadság elvét vallotta. Samuel Richardsonnal és a híres íróval, Miltonnal, aki az Elveszett Paradicsomot is írta, együtt küzdöttek a lelkiismereti- és vallásszabadság elfogadtatásáért, hogy az ne csak bizonyos egyházakra vonatkozzon, hanem mindenki számára lehetőség legyen. Ez a meggyőződésünk végigkíséri egész egyházunk történelmét.

Még hadd említsem meg a lélekmentést, az evangélium hirdetését, ami úgy gondolom, hogy minden baptista szívéhez igen közel áll. Az európai baptizmus atyja, Johann Gerhard Oncken mondta, hogy minden baptista misszionárius. Ez azt jelenti, hogy minden egyes baptista hívő elkötelezett és elhívott arra, hogy hirdesse az evangéliumot, életével és szavaival tegyen bizonyságot Jézus Krisztusról.

Hogy indult a baptista lelkészképzés Magyarországon?

Magyarországon az újkori baptizmus 1846-ban indult, majd nagy lendületet vett 1873-tól, amikor Meyer Henrik Magyarországra érkezett és elkezdte a szolgálatát. De olyan kiemelkedő személyiségek munkálkodására is utalhatunk, mint Kornya Mihály, Tóth Mihály. Akkoriban nem voltak teológiát végzett lelkipásztorok, erre lehetőséget kellett keresni, és ezt Hamburgban találták meg a baptista teológián. Johann Gerhard Oncken, a német baptisták kiemelkedő vezetője ott volt lelkipásztor. Udvarnoki András és Balogh Lajos Hamburgban végzett 1893-ban, és amikor hazajöttek, megkezdték a szolgálatukat. Azután arra jutottak a magyarországi baptista vezetők, hogy hazánkban is szükség van lelkipásztorok képzésére. Meyer Henrik és Udvarnoki András egyeztetése nyomán 1899-ben indult egy misszióiskolai tanfolyam, majd 1906-ban megalakult a Baptista Teológiai Szeminárium Budapesten, amelynek igazgatója Udvarnoki András lett.

Érdekesség, hogy a ’30-as, ’40-es években nem csak lelkipásztorokat képeztek, hanem amerikai segítséggel és oktatókkal néhány évig működött egy bibliai leányiskola is.

1926-tól az Országházzal szemben, egy a rakparton levő épületben folyt az oktatás. Az 1940-es években egész Kelet-Európában jelentőssé vált a szeminárium, hiszen ebben az időszakban a visszacsatolt területekről is érkezhettek hallgatók. Mi volt az, ami derékba törte a szeminárium működését?

Az épületet 1944-ben súlyos bombatámadás érte, négyen életüket vesztették. (Meghalt  az intézet egyik tanárnője, dr. Udvarnoki Béla igazgató amerikai származású felesége,  Gladys Smith, az oda menekültek közül egy házaspár és Kőrösi Béla fiatal lelkipásztor, teológiai tanár, karnagy.) A rommá vált épületben nem lehetett tovább folytatni az oktatást. Nagyon nagy csapás volt maga a háború, amely az országot földúlta. 1945 után az újjáépítés nehéz évei következtek, a Szeminárium 1945-ben Rákoscsabán kapott helyet, azután 1946-1949 között Budán az Árvácska utcai ingatlanban folytatódott a tanítás, majd 1949-ben a Benczúr utcába került a Teológia, ahol amerikai segítséggel vásároltak meg egy alkalmas épületet. Egy évre rá ezt az állam kisajátította, és hosszú évekig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetsége működött itt.

Hogyan folytatta a Teológiai Akadémia a működését a kommunista érában, mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Lényegében az intézmény csak a lelkipásztorok képzését szolgálta, de ezt is időnként nehezítették, akadályozták. Nem lehetett nagy létszámra gondolni sem a tanári kart, sem a hallgatókat illetően. Meghatározták, hogy hány főt lehet fölvenni egy-egy évfolyamba, és a szolgálatba állásnál is jelentkezhettek nehézségek. Ebben az időszakban „indokolt volt” egyes tantárgyak óraszámának módosítása. Így az „egyház és társadalom” óraszámát meg kellett növelni más tárgyak rovására, ezzel állítva „egyensúlyba” a kötelező óraszámot. A tanár testvérek közül voltak olyanok, akik állami nyomásra lemondani kényszerültek szolgálatukról. Mondhatjuk azt, hogy ez egy rendkívül beszorított időszak volt az egyház és a teológia életében is. De mindezen nehézségek ellenére mégis működött, odaszántan végezték a szolgálatot a tanár testvérek, és akik lelkipásztornak készültek, azok valóban elkötelezettek voltak, hiszen abban a társadalmi rendszerben ez nem számított semmiképpen jó pontnak.  

A rendszerváltás után új lendületet vett a teológiai oktatás, ez mit jelentett pontosan?
A rendszerváltást követően egyik legfontosabb jelentőségű lépés az volt, hogy az állam elismerte főiskolaként a Baptista Teológiai Akadémiát, elkészült a Szervezeti és működési szabályzat, amelyet az Országos Tanács elfogadott. 1994-től akkreditált felsőfokú intézmény, és ilyen módon adhatja ki a diplomáját. Volt olyan időszak az 1990-es években, amikor civil szakokat indított a BTA, például újságíróképzést, és történész szakot.

A legnagyobb változást az jelentette, hogy már nemcsak lelkipásztorokat, hanem missziói, szociális területekre is képeztünk szakembereket, ezért egyre többen jelentkeztek más egyházakból is. Most több, mint tíz felekezetből vannak hallgatók, de olyanok is vannak szép számmal, akik nem kötődnek egyházakhoz. Ezen kívül azokból az intézményekből, amelyek átvételre kerültek egyházunk és a Baptista Szeretetszolgálat részéről – legyenek akár iskolák, vagy szociális intézmények – szintén nagy létszámban érkeznek tanárok, dolgozók a teológiára. Ez egy óriási fejlődés ahhoz képest, hogy a rendszerváltás előtt néhány tucat hallgatónk volt, most pedig ötszáznál is többen vannak. Ehhez fel kellett zárkózni a tanári karnak, a vezetésnek: egyrészt, hogy a követelményeknek megfelelően meglegyenek a szükséges végzettségek, PhD doktorátusok, egyetemi végzettségek, másrészt pedig az infrastrukturális hátteret kellett fejleszteni.

A Benczúr utcai épület, amelyet leromlott állapotban kaptunk vissza az államtól 1992-ben, szintén amerikai segítséggel felújításra került és 1995-től újra itt folytatódhatott az oktatás.

A teológia a misszió szíve, prófétaiskola, hiszen itt képezik ki azokat, akik kimennek a misszió-mezőre. Most maga az intézmény is az lett: lehetőség van azok felé a hallgatók felé is hirdetni az evangéliumot, akik nincsenek megtérve, amellett, hogy a teológiai tudományokra tanítjuk őket. Ez is egy különlegessége a BTA-nak. 2010 óta lehetőség van arra, hogy intézményünk a BA mellett MA, tehát egyetemi szintű diplomát is kiadjon.

Új korszak vette kezdetét Dr. Almási Tibor rektor nyugdíjba vonulásával, és ezzel nemcsak vezetői, de több oktatói szerepet, feladatot is pótolni kellett. Az új rektor Dr. Mészáros Kálmán megválasztásáig tartó átmeneti időszak kihívásai az ön vállára nehezedtek. Hogyan lehetett ezt sikeresen kezelni?

Mindenképpen Isten segítségével lehetett vállalni és végezni ezt a feladatot. Nagy segítséget jelentett az a bizalom, ami a megválasztásomkor megnyilvánult az Országos Tanácsban, majd a Szenátusban is, és a támogatás, amit az egyház vezetőitől kaptam. Utánuk közvetlenül két segítőmet említeném, László Gábor főtitkár testvért és Paróczi Zsolt oktatási szaktitkár testvért, akikkel szoros egységben munkálkodtunk az elmúlt hónapokban, mindent egyeztetve és jó egységben működve. További segítséget jelentett, hogy a Rektori Kabinet megalakulásával egy bővebb testület jött létre, amelynek tagjai a megfelelő területek jó ismerői. Ők a teológián már hosszabb idő óta végezték a szolgálatokat, így a folyamatban előkerülő feladatokat sikeresen meg tudtuk oldani. Legfőképpen az volt a célunk, hogy egy békés, nyugodt átmenet történjen, és azt mondhatjuk, hogy ez megadatott.

A másik fontos feladat az volt, hogy el tudjuk indítani a tanévet. Több területen megfelelő módon pótolni kellett a nyugdíjba menetel, és más okok miatt is az oktatókat. Elég rövid idő volt erre, de hála Istennek a tanév elindult. Ugyanezt el tudom mondani, hogy a Rektori Kabinetben és a Szenátusban is egy jó légkörben, jó lelkülettel tudtunk együtt munkálkodni. Bízom benne, hogy ez után az átmenet után zökkenőmentesen tudja tovább vinni a feladatokat az új rektor, dr. Mészáros Kálmán testvér, és ezek a testületek továbbra is a segítségére lesznek. Megvolt a tanévnyitó és diplomaosztónk október 2-án, a Kispesti Baptista Imaházban, egy bensőséges, jó légkörű ünnepség keretében. Ennek nagyon örülünk, és hálásak vagyunk mindenért.

Mik a legsürgetőbb feladatok most az intézmény életében?

Az egyházunkon belül lehetőség volt arra, hogy a különféle oktatási területekhez javaslatokat tehettek a kerületi tanácsok, a lelkészi kar, és maga a Teológia is elkészítette az önértékelését. Ennek nyomán egy újrafókuszáló bizottság ezt összegezte, és az Országos Tanács elfogadta azokat az alapelveket, amelyek alapján bizonyos szervezeti és személyi változások történnek a BTA-n is. Ezeket az elveket elfogadta a Rektori Kabinet és a Szenátus is, és megvalósításuk, gyakorlatba való átültetésük most van folyamatban.

Szeretnénk több új szakirányú továbbképzési szakot indítani. Például elindulnak az ifjúsági vezető, illetve a keresztyén hospice-lelkigondozó és baptista hitoktató szakirányú továbbképzési szakok. Jövő tanévtől pedig a Baptista Szeretetszolgálattal együttműködve indulnak további szakirányú továbbképzések, és ugyancsak említenem kell, hogy működnek a nagyváradi (Erdély), békéscsabai, zápszonyi (Kárpátalja) fakultatív konzultációs központok (FKK) is, amelyek szintén nagyon fontosak a teológiánk szolgálati területén.

Úgy tűnik, pihenésről szó sincs az átmeneti időszak lezárulásával, hiszen nemrégiben a Debreceni Nagykönyvtár igazgatójává nevezték ki.
Az én szolgálatom több területen történik Isten kegyelméből. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán szereztem diplomát. Miután végeztem, 1982-ben visszahívtak Debrecenbe, ahol a Nagykönyvtár munkatársa lettem és több éven keresztül tanítottam a gimnáziumban, valamint felügyelő-tanár voltam az internátusban. Az idén az egyházkerület püspöke, dr. Fekete Károly kérésére vállaltam el a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára igazgatói tisztségét, mivel a korábbi igazgató nyugdíjba vonult. Egyébként akkor is ragaszkodtak hozzá, hogy maradjak a könyvtár kötelékében, amikor tizenhét évig a Debreceni Baptista Gyülekezet vezető lelkipásztora voltam. Itt a Baptista Teológiai Akadémián pedig folytatom a szolgálatot rektorhelyettesként, ahogyan korábban is, illetve tagja vagyok az Országos Tanácsnak több ciklus óta, jelenleg. mint alkotmányügyi tanácsos.

Köszönöm az interjút. Isten áldását kívánjuk az életére és szolgálataira!

 

 

 

 

Total Page Visits: 208 - Today Page Visits: 1