„Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!” Zsolt 122:6
Újabb BTA-s, lelkipásztori szolgálatra készülő hallgatókkal utazhattunk Jeruzsálembe tanulmányútra. Most is elkísértek újpesti barátaink, testvéreink, akik rengeteget segítettek a szervezésben, navigálásban. Októberben békésebb politikai körülmények között járhattuk be az ősi óvárost, ez látszott a turistacsoportok nagy számában is. (Kedves ismerősünkkel is találkozhattunk egy nagy Hit gyülekezetéből szervezett csoportban).
Ezzel együtt a békekívánásunknak folyamatosnak kell lennie, hiszen a csoport tagjainak kuriózum volt – ami ott természetes – hogy nagyon sok fegyvert láttunk katonaruhában lévőkön és civilben lévőkön is. Isten megőrizte kis csoportunkat és minden eltervezett helyet meglátogathattunk. Járhattunk az Ószövetségi idők eseményeinek helyszínein, ahogyan Jézus földi életében fontos események helyszíneit is megnézhettük.
Voltak hagyomány szerinti helyek és valóságos történeti helyek is. Alapvetően nem ez fogta meg a csoportot, hanem annak a tudata, hogy a pátriárkák, próféták, királyok, és a legfontosabb, Jézus is ezeken a helyeken járt és szolgált.
Idézek a csoport tagjaitól is az átélt élményekből. „Nekem a legnagyobb lelki élmény az üres sír volt, ott tényleg megütött a feltámadás valósága. Az is, hogy Krisztus valóban feltámadt, de az is, hogy így mi is, akik benne hiszünk, valóságosan fel fogunk támadni és így van értelme az itt átélt nehézségeknek.”
Mindenkire más hatással volt a tanulmányút, de közösen átélhettük a hely fontosságát és hogy a világ szellemi központjában járunk, ahol a történelemre meghatározó események történtek és fognak történni.
Ezzel kapcsolatban így foglalta össze gondolatai testvérünk: „Egy imameghallgatás beteljesedésében lehetett részem, hiszen teológiai tanulmányaim kezdetén imában kértem az Úrtól, hogy a lelkipásztorrá avatásom előtti felkészülési időszakban a Szentföldet is meglátogathassam. Számos bibliai helyszínt feltérképezve, a helyi kultúrát és a modern történelmi folyamatokat figyelembe véve megállapítható, hogy továbbra is az üdvtörténet egyik legfontosabb helyszínén vehettünk részt a tanulmányi utazásunk során. Jézus nyomdokaiban járhattunk a szó szoros értelmében és átvitt értelemben is.”
Előzőekkel együtt mégis elmondhatjuk, hogy nem pusztán a fizikai látás és élmény a meghatározó, hiszen akinek a nyomdokain jártunk, Ő mindenütt jelen van. „Talán a legfontosabb lelki megtapasztalás, hogy Jézus nem helyhez kötött. Ugyanúgy kapcsolatban lehetek vele Magyarországon, mint Jeruzsálemben. Valamint, hogy mi jelent számunkra sokat, akár egy liturgia, egy hely vagy szokás az sokat tud változni a beállításunktól függően. De Istent nem kötik ezek a szokások, bármilyen módon meg tud minket szólítani, ha nyitottak vagyunk rá.”
Nekem a legemlékezetesebb szellemi élményem az úrvacsorai alkalmunk volt, amit az un. Protestáns Golgotánál (Gordon Golgota) tehettünk meg. Vittünk vörös szőlőlevet, pászkát, kaptunk egy hangulatos kis termet és a jelenlévő, imádkozó német házaspárt is meghívva együtt vettük a jegyeket. Mély lelki átélést tapasztalhattunk meg. Ami hiányzott, hogy több időt tölthessünk minden egyes helyen csendességben, imádkozva. Isten adjon a tanulmányút során átélt élmények alapján is még mélyebb elköteleződést nekünk Isten szolgálatában.
Marton Zsolt
Ószövetségi Tanszék mb. vezető
