„Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!” (Zsolt 122:2 Károli)
Marton Zsolt mb. ószövetségi tanszékvezető kezdeményezésére – hogy a teológus hallgatók a tanulmányi éveik alatt eljuthassanak Jeruzsálembe – azonnal összeállt egy öt fős csoport, akik vállalták mind az anyagi, mind a fizikai terhelését (napi 15-18 km gyaloglás, illetve háborúban áll az ország, Isten kegyelme megőrzött minket, és vezette terveinket, mert hazaérkezésünk után másfél héttel leálltak a légitársaságok) a tanulmányútnak. Utunkra elkísért bennünket az Újpesti gyülekezetből egy barátunk és fia, akik nagy helyismerettel rendelkeznek.
Kizárólag Jeruzsálemre, ennek a csodás városnak megismerésére koncentráltunk. Csak felsorolni tudom a látottakat, melyekből néhány kiemelkedő helyszínt és lelki élményt mutatok be. Siratófal, Templom-hegy, Kotel-tunel (a Siratófal mellől induló túra, ami kb. 25 méter mélyen a tér szintje alatti régészeti kincseket mutatja be), Rampart’s walk (séta a városfalon), Kidron-völgy, Olajfák-hegye, Gecsemáné, Knesszet (parlament), a Parlament előtti Menóra, Via Dolorosa, Szentsír-bazilika, Dávid király sírja, a Felház, Ezékiás király csatornája, Hinnom völgy (gyehenna) fölötti gyaloghíd, Protestáns Golgota, Netivjah messiáshívő gyülekezet stb.
Kiemelkedő fizikai-szellemi élményeink voltak.
Jeruzsálem összes kapuján bementünk – ahogy az idézett Ige is szól – megrendítő volt azokon a helyeken járni, ahol évezredekkel korábban a zsidó nép járt, ahova hozták az áldozatukat, ahova találkozni jöttek Istennel. Jeruzsálemnek nyolc kapuja van, ebből hét használható, a nyolcadik az Arany-kapu be van falazva, melyen virágvasárnapon Jézus bevonult a városba. A befalazás a muszlim uralom idejében volt Kr.u. 810-ben. Az egyik oka a befalazásnak, hogy a Messiást megakadályozzák a bemenetelében, mely zsidó és keresztény váradalom is, a Teológiai különbségekkel együtt. Megálljt kívántak parancsolni a Messiásnak. Mennyire szánalmas emberi erőlködés.
A Templom-hegyen lenni szintén meghatározó élmény volt, ahol ott van a Mória-hegy, ahol a Templomok álltak, ahol a szentek-szentje van, ahol Izsák megkötözése volt. Kerestük a pozíciót, merre lehetett tájolva, hol lehetett a pogányok udvara stb. Annyira mély hatást tett a közösségünkre, hogy a tervezett programon kívül is felmentünk. Elképesztő ott állni és belegondolni abba, hogy évezredeken keresztül milyen meghatározó szellemi cselekmények zajlottak ott.
A Siratófalnál átélt lelki-szellemi élményt is nehéz leírni. Ott látni a különböző ágazathoz tartozó zsidó férfiakat, hogy mindenki a maga szertartása, gyakorlata szerint imádkozik, imakönyvet olvas, teszik ezt szintén több ezer éve. A sabbat bejövetelének a várásakor megtelt a tér férfiakkal – paravánnal elválasztott részen pedig nőkkel – és különböző formában énekeltek, táncoltak, imádkoztak. Különös volt látni a különbségeket, de az egységet is. Mi is imádkoztunk körbe állva, kézenfogva. Hálát adtunk a megváltásért, a megtérésért, imádkoztunk újabb megtérésekért, békéért. A második alkalommal, amikor a Falnál voltunk éppen a Sávout ünnepe volt, melynek egyik része a Tóra-adás megünneplése. Látva az örömöt, a lelkes éneklést afelett, hogy van Igéjük, elgondolkodtató volt, hogy mi keresztények mennyire tudunk örülni a Szentírásnak.
Ezékiás-csatornájának (2Kir 20:20) a megtekintése és a csatornában való sétálás (lábszárközépig érő vízben) technikai és fizikai élményekkel ajándékozott meg. Az asszír ostrommal és a város vízzel való ellátásával függött össze a csatorna elkészítése Kr.e. 701-ben. Ez a csatorna a Gihon-forrás vizét vezette a városba. A csatornát két irányból kezdték kivésni a sziklákból és sikeresen találkoztak. A csatorna lejtése éppen megfelelő, hogy csendesen, de folyamatosan szállítsa a vizet. A másik végén található a Siloám medence, melyről szintén olvasunk a Bibliában.
Netivyah Messiáshívő gyülekezetben részt vettünk egy Istentiszteleten. Olyan zsidó testvéreinkkel találkoztunk, akik megtartották a zsidó hagyományokat, de személyes megváltójuknak fogadták el Jézust, ahogy héberül mondjuk Jeshuát. Az alkalmon a dicsőítéshez (30-35 perc) nem használnak semmilyen hangszert, csak az énekhangjukat. Az imakönyvükből a hetiszakaszt énekeltük. Ez a gyülekezet ortodox típusú közösség, van Tórájuk, imasálban imádkoznak, olvasnak a tekercsekből. Három „olvasót” hívtak fel, akik három szakaszt olvastak, a negyedik testvér pedig az Újszövetségből, mely igék alapján prédikált a rabbi. Az igehirdetés Jézusra/Jeshuára mutató, megtérésre hívó, szent életben való előrehaladásra bíztató volt. Az alkalom végén szeretetvendégségre hívtak bennünket, ahol lehetett beszélgetni a közösség tagjaival. Nagyszerű lelki élmény volt ilyen alkalmon dicsérni Istent.
Összefoglalva a tanulmányút nem csupán fizikai szinten érintett meg és fejlesztett, hanem lelkileg is. Erősödött a közösségünk egymással és Istennel is. A közös imádságok – Siratófalnál, a Gecsemáné kertben, a Szent-sír bazilikában, a Minden népek templomában, a repülőn – mind összekötöttek egymással bennünket.
Hallgatókban megfogalmazódott, hogy most már sokkal lelkesebben fogjuk olvasni-kutatni az Ószövetséget, valamint tanulni a Bibliai héber nyelvet.
drs. Marton Zsolt
mb. tanszékvezető
