„Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt 133,1)
Ezt élhettük át mindannyian, amikor május 30-án a Baptista Teológiai Akadémia 2016-ban végzett MA évfolyam hallgatóinak egy része gyülekezett össze az MBE volt tanácstermében, a Benczúr utcában.
Visszatértünk Alma materünkbe, hogy felidézzük életünk meghatározó két évét, megosszuk egymással az elmúlt évtized eseményeit, és újra átéljük azt a közösséget, amely ma is összeköt bennünket. Bár sokan azért jelentkeztünk annak idején, mert nyelvvizsga nélkül tudtunk még diplomát szerezni, de jól tudjuk, hogy sokkal több volt emögött. Istenről, a Bibliáról, a hitről tanulni olyan vágy, ami beteljesíti Péter apostol felhívását: „a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt…” (2Pt 1,5).
Kissé megilletődötten ültük körbe a nagy asztalt, körben a falon a nagy baptista hitelődökről készült festmények ölelésében. Az alkalmat Dr. Mészáros Kálmán, a BTA rektora, volt egyháztörténeti tanárunk nyitotta meg imával és néhány az alkalomhoz illő gondolattal. Alapigeként a 2Tim 2,1-3. részt olvasta fel: „Te annak okáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És a miket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a unkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.”
Ezután Dicsőfi Balázs testvérünk, évfolyamtársunk osztotta meg igei gondolatait a Jn 15,16 és a Mk 4,8-9 igeversek alapján. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy vegyük számba a Teológia elvégzése óta eltelt éveket, mert biztos, hogy azóta mi is megteremtük a harminc-, hatvan- vagy százannyit – amihez jó alapokat, jó szellemi indítást kaptunk iskolánkban.
Majd jómagam idéztem fel tanáraink számbavételével a Teológián töltött évek számomra – és hitem szerint mindannyiunk számára – fontos emlékfáit; visszaemlékezve az egyes tantárgyak hasznára, az órák hangulatára, a megható és a vidám percekre is.
Természetesen a szeretetvendégség sem maradhatott el, és utána került sor az egyéni visszaemlékezéseinkre, arra, hogy kivel mi minden történt az elmúlt tíz évben. A sort a jelenlétükkel megtisztelő tanáraink kezdték: Dr. Mészáros Kálmán, Serafin József, Nemeshegyi-Horvát Anna és Urbán Gedeon. Majd mi, volt diákok kerültünk sorra. A sok áldás mellett sok próbáról és nehézségről is beszámoltunk. Az egyéni utak mind tanárainknál, mind nálunk rendkívül érdekesen alakultak, de ezeket egyesével leírni túl hosszú lenne. A névsort azonban nem: Afangide Beáta, Boltos Péter, Brecsok Erika, Csatóné F. Andrea, Czirják Klára, Dicsőfi Balázs, Fodorné B. Andrea, Gergely Eliza, Kadáné K. Erika, KeenanRodé Magdolna, Veres Edina és Ádány Judit.
Jó néhány területen hasznosítottuk a megszerzett tudást, végzettséget: iskolai hitoktatás, iszákosmentő misszió, bántalmazott nők lelkigondozása, lelkészi szolgálat, gyülekezetalapítás, kórházlelkészi szolgálat, pedagógusi hivatás, idősek otthonában végzett munka, szeretetszolgálati tevékenység, gyógypedagógiai munka, nevelőtanári hivatás, gyülekezeti bibliaköri szolgálat és lelkigondozás, családsegítői munka, könyvszerkesztés, gyülekezeti újságírás.
Amit általánosságban – ki így, ki úgy – elmondtunk a teológiai tanulmányaink hasznosságáról, az ott és akkor átélt élményeinkről, azt az alábbi összefoglaló adja jól vissza: Sokszor és sokféleképpen rácsodálkozhattunk tanáraink tudására, de az még nagyobb élmény volt, ha személyes bizonyságtételeiket is megosztották velünk. Áldott percek voltak, amikor tudásuk mögött megláthattuk alázatukat, egyéni küzdelmeiket, hitpróbáikat is.
– Szerettük a görög órák (Nemeshegyi-Horvát Anna) közvetlenségét, melegszívűségét, és hogy ott is lehetett teológiai kérdéseket megbeszélni.
– Lenyűgöző volt, hogy az újszövetségi hermeneutika és exegézis órákon (Prof. Dr. Almási Tibor) nemcsak az elemzéstannal és a nyelvtannal foglalkoztunk, hanem sokszor hallhattunk spontán négy-öt perces prédikációkat is, amik a vizsgált igeszakaszhoz kapcsolódtak, mindezt nagy tudással és meg nem szűnő lelkesedéssel előadva.
– Kedveltük a dogmatikus, didaktikus tantárgyakat is (Dr. Almási Mihály, Dr. Mészáros Kálmán, Urbán Gedeon, Dr. Urbán Szabolcs), mert azok is gyarapították tudásunkat, kezdve azzal, hogy olyan etikai kérdésekről, tanokról, történelmi eseményekről kellett elgondolkodnunk, amikről addig nem tettük. Ugyanígy voltunk az egyházi történelemmel foglakozó órákkal is, mert nemcsak a tényekről tanultunk, hanem a sokszor rejtett okokról is, és itt is és jó hozzászólások, bizonyságtételek hangzottak el, amikre a mai napig emlékszünk.
– A lelkigondozással kapcsolatos órák hangulata mindig különleges volt (Prof. Em. Dr. Veres Sándor): őszinte, elemző, meghökkentő, legbelsőnk mélyéig hatoló. Ezeken az alkalmakon annyira más nézőpontból csodálkozhattunk rá az ember és Isten viszonyára, az emberi kapcsolatok mozgatórugóira, és olyan meghatározó élményeket élhettünk át saját magunk megismerésében, amiről biztosan tudjuk, hogy máshol nem, csak itt, ezeken az órákon tanulhattunk. Veres tanár úr a tanulmányaink elvégzése után sem engedte el a kezünket, lelkünket, sokáig tartott nekünk külön szemináriumot, aminek keretében továbbmentünk a Teológián elkezdett úton, és újabb felfedezéseket tettünk a Bibliából, és személyes történeteinken, bizonyságtételeinken keresztül. Mindezt a Teológia épületében tehettük, ahová jó érzés volt visszajárni.
– Az Ószövetség kincseiről sajnos csak két kurzuson tanultunk (Dr. Kirk Lovery), de így is nagy élmény volt. Főleg az a lelkület, ami a hétköznapi életünkkel kapcsolatos tanulságok felfedezésére is ösztönzött bennünket, mindamellett, hogy újabb és újabb kincsek bukkantak fel a tanulás során. Itt külön meg kell említenünk Dr. Gerzsenyi László (magunk között Laci bácsi) kedves, alázatos fordítói munkáját. Biztosan állíthatjuk, hogy nélküle nem úgy éltük volna át az órák hangulatát, mint vele.
– A Biblia költőiségébe és társadalmi vonatkozású hatásába is bepillantást nyerhettünk (Prof. Dr. Szigeti Jenő), nem is akárhogyan – sok fontos mondatot őrzünk a szíveinkben ezekről az órákról, tanárunk lenyűgöző tudásáról és éleslátásáról, amelyek – túlzás nélkül állítható, hogy – alapvetően befolyásolták bibliai gondolkodásunkat.
– A héber nyelv tanulásának sokunk félve kezdett neki (Dr. Szécsi József), de sikerült megtanulnunk összeolvasni a betűket, voltunk zsinagógai istentiszteleten is, és ezen az órán még énekeltünk is.
Sokan emlegettük a szakdolgozatírás áldásait, és volt, akinek a záróvizsgára való készülés (a Baptista Hitvallás tételei) hozott könnyes istenélményt. Újra megállapítottuk, hogy a mi évfolyamunk különleges alakulat volt. Sokszínű, egymásra odafigyelő, egymástól tanuló, egymás hite által épülő, összetartó testvéri közösség. Ezt bizonyítja, hogy vannak közöttünk a mai napig tartó barátságok, és hogy most is úgy beszélgettünk egymással – egymásról és Istenről –, ahogy azt tíz évvel ezelőtt tettük: nyitottan, rácsodálkozón, szeretettel.
Meghatottan emlékeztünk meg Prof. Dr. Szigeti Jenő és Dr. Urbán Szabolcs tanárainkról, és Kiss Eszter évfolyamtársunkról, akik már a mennyei hazában színről színre láthatják a számunkra még láthatatlant.
Találkozónk legfőbb és igen egyszerű tanulsága az volt, amit a Teológián eltöltött évek alatt is sokszor megállapítottunk: Isten jó! Így tanáraimra és évfolyamtársaimra is ezzel az igével emlékezem, így rejtettem el őket a szívemben: „Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében; Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, aki szeretett minket és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, Vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.” (2Thessz 2,13-17)
Ádány Judit
BTA MA 2014-16
Köszönet László Gábor testvérnek, akivel többször is egyeztettünk az ideális időpont tekintetében, és a Teológia minden munkatársának, akik biztosították nekünk a megfelelő körülményeket.
