„Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,23)

Idősebb Kovács Géza (1925-2023) baptista lelkipásztor, a Baptista Teológiai Akadémia korábbi (1957-1964) egyháztörténet tanára, a Baptista Missziói Főiskola (1992-1998) alapító igazgatója, majd a Baptista Teológiai Akadémia főigazgató-helyettese és odaszánt lelki vezetője, a mindannyiunk által jól ismert és szeretett Géza bácsija 98. életévében 2023. január 24-én megérkezett oda, ahova oly rég óta vágyott! Ujjong a menny! Hazaért a vándor!

Személyes mentorom, példaképem, lelki tanácsadóm volt hosszú évtizedeken át. Hiányozni fog! Isten adjon vigasztalást a család, a gyülekezetek, a diákok, a tanárkollégák és a baptista közösség megszomorodott tagjai számára.

Jézus ezt mondta a Bethániában barátja sírja mellett a könnyező rokonoknak: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11,25) Soli Deo Gloria!

Dr. Mészáros Kálmán

a BTA rektora

KOVÁCS GÉZA ÉLETÚTJA (1925-2023)

Kovács Géza lelkipásztor. Békésen született, baptista hívő családban, 1925. február 14-én. 1939-ben merítette be a Kettős-Körösben Patkás Gábor lelkipásztor. Rövidesen elkerült otthonról és kereskedő inasnak állt.

1944-ben magánúton szerezte meg az érettségit, majd jelentkezett a Baptista Teológiai Szemináriumba, de a háborús események miatt a tanítás csak 1946-ban kezdődött el, ahol 1949-ben oklevelet szerzett. 1946-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészhallgatója is lett.

Ugyanezen évben kötött házasságot Mike Olgával, aki hűséges segítőjeként kísérte egész munkásságát. Négy gyermekük született. 1950-ben magyar-történelem szakon középiskolai tanári diplomát szerzett.

1948-tól mint teológiai hallgató ifjúsági munkásként szolgált az Újpesti Baptista Gyülekezetben dr. Haraszti Sándor lelkipásztor meghívására. Miután 1948-ban Haraszti Sándor tanulmányútra ment Svájcba, ő igehirdetőként és ifjúsági vezetőként működött, és átvette a lelkipásztori munka minden területét.

1951-ben avatták fel a lelkipásztori szolgálatra. Egy ideig mint társlelkipásztor működött, 1952-től pedig, miután dr. Haraszti Sándor lemondott a lelkipásztori tisztéről, önálló lelkipásztorként vezette tovább eredményesen az újpesti gyülekezetet.

A lendületes szolgálatnak 1961-ben vetett véget az Állami Egyházügyi Hivatal döntése, amely erőszakkal mozdította el őt Újpestről. A két és fél évi „kényszerszolgálat” Ócsára irányította, ahol áldásos munkáját a gyülekezet lelki megújulása és fellendülése követte.

1964 februárjában visszatért az újpesti gyülekezet élére, de rövid idő elteltével még abban az évben az Állami Egyházügyi Hivatal döntése alapján bevonták lelkipásztori igazolványát, és egy ideig polgári állást volt kénytelen vállalni.

1966 novemberében ismét lelkipásztori munkát kezdett Budafokon, ahol egy ideig polgári foglalkozása mellett, később főállásban végezte a gyülekezeti szolgálatot. Az induláskor 33 tagja volt a gyülekezetnek.

Amikor 1982-ben felépült a budafoki Isten háza, már a létszám ötszörösére emelkedett és az imaház megnyitóján 165 tagú gyülekezet örvendezett. Budafoki lelkipásztorsága 1989-ben ért véget.

Bár az újpesti időszakban 1955-től rendszeres pásztori munkát végzett Nagykőrösön, mint az újpesti gyülekezet misszióállomásán, amit az ócsai évek alatt is folytatott egészen 1964-ig. Majd a budafoki szolgálat ideje alatt, 1973-1990 között hivatalosan is a budafoki gyülekezet körzeti állomásaként tartották számon Nagykőröst.

1989-ben ügyintéző lelkipásztorként a Debreceni Baptista Gyülekezet gondját vette fel, majd 1990-ben beiktatták debreceni lelkipásztornak. Hat és fél éves szolgálati idejében fellendült a 327 tagú gyülekezet és 1995-ig tartó szolgálata végén 505 gyülekezeti tagot hagyott hátra utódjának, miközben a város több pontján misszióállomások alakultak.

Közegyházi szolgálatait az ötvenes-hatvanas években az Országos Ifjúsági Bizottságban előbb titkárként, majd elnökként végezte, annak megszűnését követően az úgynevezett üdültetési bizottságban szolgált.

1957 és ’64 között egyháztörténetet tanított a Baptista Teológiai Szemináriumban. Munkatársa volt a Békehírnök szerkesztőségének, majd a történelmi bizottság titkára, később elnöke lett. 1992 és 1998 között a missziói főiskola igazgatója, majd a Baptista Teológiai Akadémia főigazgató-helyettese volt.

1996 és 2000 között tagja volt az egyház szövetségi tanácsának, mint lelkészi tanácstag. 1996 és 2004 között a Kecskeméti Baptista Gyülekezetben végzett lelkipásztori szolgálatot, mialatt felépült az új imaház, amelyet még pásztorsága idején felavattak. 2002-ben Életutam címmel könyvet adott ki, amelyben életének fontosabb állomásait ismerteti olvasóival.

2003-ban életműve elismeréseként a Baptista Egyház Országos Tanácsa Spurgeon-díjjal tüntette ki. 2020-ban, 95 éves korában a Magyar Baptisták Világszövetségének Kornya Mihály díját vehette át.

Idős korában számos új könyve jelent meg.

Jelentősebb könyvei: Üzenet Istentől – minden napra; Isten és a történelem; Üzenet a gyülekezeteknek; Lelkipásztor, lelkimunkások az újszövetségi gyülekezetben; Istent keresők bibliaórája; Mi van és mi vár a halál után?; A mélységből kiáltok; Zsidóság és kereszténység; Karizmák a Biblia világosságában; A gyülekezetnövekedés titkai és útjai; Kegyelemből, hit által.