Egyháztörténeti tanulmányúton jártunk a Felvidéken, a hajdani Magyar Királysághoz tartozó Pozsony-vármegye északi területén fekvő Nagylévárdon, mintegy 30 teológus hallgatóval és gyülekezeti fiatal érdeklődővel 2022. július 3-án. Ezen a településen és környékén több tízezer hazájukból elűzött menekült keresett menedéket a reformációt követő időszakban.
Az első anabaptista igehirdetők Wittenbergből érkeztek a Felvidékre 1523 évektől kezdődően. Elsősorban azokat a huszita településeket keresték fel Morvaországban és Magyarországon, ahol a reformációt megelőzőleg is a huszita Bibliát olvasó és értékelő lelki közösségek működtek.
Tömeges méretekben 1546 után érkeztek a Rajna folyó környékéről, azok a Svájcból és Németországból idemenekülő anabaptista/habán telepesek, akik átmeneti védelmet kerestek a Magyar Királyság észak-nyugati területén. Magasan képzett szakmai és erkölcsi tartásuk miatt kezdetben a felvidéki magyar főnemesek és fejedelmek megbecsülésben részesítették őket.
A jeruzsálemi ősegyház példáját követő, vagyonközösséget gyakorló anabaptista habánok különböző szakmák szerint csoportosuló udvarházak hálózatát hozták létre és működtették.
A felnőttkori hitvalló keresztséget valló protestáns anabaptista habán udvarházak középpontjában a kápolna állt, ahol a gyermekeiket 6 éves kortól irásra és olvasásra tanították a Biblia szövege alapján.
Mindaddig békességben élhettek itt Észak-Magyarországon, amíg a hazánkat megszálló osztrák/Habsburg uralkodók az anabaptista habánokat vallásüldöző törvényeikkel el nem üldözték innen. Többségük Erdélyben telepedett meg Bethlen Gábor fejedelemsége idején, aki 1622-ben vallásszabadságot és adómentességet biztosított számukra.
Akik a Felvidéken maradtak, azokat 1767 után Mária Terézia osztrák császárnő kegyetlen vallásügyi rendeletét követően kötelező módon rekatolizálták és visszakényszerítették a katolikus egyházba. Ettől kezdve anabaptista hitüket csak titokban gyakorolhatták.
Különös, hogy erre az „eredményes” rekatolizációra évente egyszer szabadtéri hálaadó szentmisével és vásári búcsúval emlékezik a valamikori anabaptista kápolna udvarán a helyi katolikus egyház.
Évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy a valamikori anabaptista habánok öltözékét magunkra öltve megjelenünk a misén és azt követően az egykori kápolnában szolid megemlékezést tartunk az elűzött hitelődeinkre emlékezve, néhány lelki ének kíséretében.
E nemes hagyományt ebben az esztendőben is megtartottuk. Meglátogattuk a habán udvar épületeit, műhelyeit, múzeumát, szabadtéri színpadon bemutatott kulturális értékeiket.
Ezt követően utaztunk tovább Ószombat településre, a hajdani anabaptista püspökség székhelyére. Itt is nagyszerű kiállítás, helyrehozott habán épületek, harangtorony, vízimalom és kápolna várja a múlt értékeit becsülő érdeklődőket.
Tanulmányutunk Berencs várában végződött, ahol a hajdani protestáns lelkészeket vetették várbörtönbe és vitték sok embertelen kínzások után innen tovább azt a még életben maradt 40 bibliai meggyőződéséhez ragaszkodó hitvalló lelkipásztort gályarabságba az Adriára. Emlékük legyen áldott!
Soli Deo Gloria! Tisztelettel: MK
