A Duna Televízió Baptista Magazin című műsorában összefoglalót láthattunk Teológiánk tanévnyitójáról (október 17-i adás).
A film már elérhető a következő linken: https://youtu.be/vNtFZumqfjI

 
 
Borosné Veller Olga elsőéves hallgató megindító bizonyságtétele
 
Nem tétováztam túl sokáig. Győzött a test, a fáradtság és a vágy, hogy legyen egy olyan napom, amikor két órával többet alhatok. Nem volt nehéz lecsitítani a fel-feltámadó lelkiismeretemet: nem, nem megyek el a tanévnyitó istentiszteletre! De az Isten másképp gondolta. Volt számomra egy tökéletes terve, egy elkészített út, amire kezdeti tiltakozásom ellenére mégis ráterelt. Mert adni akart. Én meg aludni…
Ha már így alakult, csak egy pár morzsát kértem, amivel a hazafelé vezető úton jóllakhatok. Akkor még nem sejtettem, hogy nem alamizsnát, hanem egy életre szóló útravalót kapok. Mert ilyen az Isten természete.
„Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!”
(Zsoltárok könyve 81:11b)
Alig kezdődött el az istentisztelet és én máris a zsebkendőmet keresgéltem a táskámban. Valami egészen különleges módon volt érezhető az Isten jelenléte a teremben. A szívem hevesebben vert és teljes bizonyossággal nyugtáztam, hogy igen, nekem most itt kell lennem! A frissen végzett hallgatók arcát kutatva felrémlett előttem az az út, amelyet bejárhattak ezalatt a tanulással töltött pár év alatt. Mennyi siker, mennyi kudarc lehet mögöttük és mennyi csodás megtapasztalás Isten kegyelméről! Kíváncsiságomat némi féltékenység árnyékolta be, hogy ők már végigjárták ezeket az ösvényeket, és az intézményben megszerzett tudásukat élesben gyakorolhatják az Úr szolgálatában. Ugyanakkor gyötrőn mart belém a kérdés: Vajon én képes leszek erre? Mindvégig kitartok majd? El tudom végezni a feladatomat? Áldássá tudok válni mások számára? Tudok-e hasznos eszköz lenni az Isten kezében?…
Merengésemet a kórus gyönyörű éneke szakította félbe. Szinte láttam magam előtt az angyalok seregét, ahogy Istent dicsőítik. Egy szelet a Mennyországból… nem is morzsa! Amikor már azt gondoltam volna, hogy nem lehet tovább fokozni ezt az áldás áradatot, Bereczki Lajos megbízott rektor évfordulós visszaemlékezései, majd a jubiláns hallgatók köszöntése olyan mély hálára indította a szívemet és olyan erővel magával ragadott, hogy azt éreztem, ha csak egyetlen morzsával is többet kapok, azt már nem bírom elviselni. Dr. Szebeni Olivér lelkipásztor testvérnek csak a hátát láttam, de mégis éreztem azt a hatalmas, tekintélyt parancsoló, ugyanakkor szelíd erőt, ami élettel betelt, erőtlen testéből áradt. Nem láttam, de tudtam, hogy a szeme ragyog. Mert abban az Úr Jézus szeretete tükröződött vissza. 70 év az Isten szolgálatában! Micsoda hűség! Micsoda alázat! Én meg aludni akartam… az arcomon csak peregtek a könnyek.
Teljes összetörettetésem akkor következett be, amikor Győri Kornél nyugalmazott lelkipásztor testvér felolvasta az útravalóra szánt igeszakaszt:
„Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?
Semmiben – válaszolták.”
(Lukács evangéliuma 22:35)
A mellettem ülő férjemre néztem és tudtam, hogy mind a ketten ugyanarra gondolunk: Mikor összeházasodtunk, nem volt semmink. Csak két szatyrunk meg az Úr Jézus a szívünkben. De ez mindenre elég volt. És valóban, soha semmiben nem szenvedtünk hiányt, mert Isten sokkal bőségesebben gondot viselt ránk, mint azt kértük vagy megérdemeltük volna!
Ha egyedül vagyok, minden bizonnyal a földre roskadok. Isten olyan erővel vett körbe, hogy szinte szétmorzsolódtam, megsemmisültem a jelenlétében. Hová hoztál engem, Uram?! Ki vagyok én, hogy ilyen kegyben részesítesz? Itt állok egy olyan út előtt, amit nem én választottam, és azt teszem, amit nem akarok. Erszény, tarisznya és saru nélkül. Nincs semmim, amit adhatnék Neked és te mégis adod magadat. Adod magad olyan erővel, amit nem tudok elhordozni, mert annyira semmi vagyok. Nincs másom, csak TE Úr Jézus! De Te mindenre elég vagy! Az én alkalmatlanságomat a Te lényed teszi alkalmassá, Az én porszemnyi létemet a Te véred teszi mindennél értékesebbé. Az éhezőket és szomjazókat csak Te tudod megelégíteni.
„Jézus ezt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere:
aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”
(János evangéliuma 6:35)
 
Jöttem Hozzád éhesen, morzsákat remélve, de Te morzsák helyett terített asztallal vártál.
Jöttem kemény szívvel, és Te szereteted ölelésében darabokra zúztál, hogy felépíthess.
A Mennyország egy darabját engedted megízlelni, ami édesebb és kívánatosabb minden földi tápláléknál.
Üresen jöttem, de Veled megyek tovább. Erszény, tarisznya és saru nélkül…
 
„A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj!
Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj!
Aki szomjazik, jöjjön!
Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”
(Jelenések könyve 22:17)
 
Total Page Visits: 747 - Today Page Visits: 1