Írások, tanulmányok

Magyar Tudomány Ünnepe Konferencia – 2010. november 26.

Előadóink voltak: Dr. Veres Sándor; Dr. Szécsi József; Lőrik Levente; Várady Endre; Urbán Gedeon

---

 

Dr. Veres Sándor: Ki is az „az egyáltalán nem irgalmas samaritánus”?

New York Queens negyedében éjszaka a nyílt utcán egy fiatal nő életét kioltó gyilkosság ténye rázta meg 1964 március 13 után az amerikai közvéleményt. A kezdeti példátlan méretű felháborodást higgadtabb önvizsgálat követette. Mi okozhatta az esetet, amiben 38 átlag amerikai polgár cselekvésképtelennek bizonyult egy nyilvánvalóan segítségre szoruló ember kiáltozása és látványa láttán? „Kitty Genovese szindróma”, „Bystander hatás”, „felelősség megoszlás” és hasonló szakkifejezések keletkeztek a kérdésre választ kereső szociálpszichológusok és pszichiáterek munkái során. Ebben az előadásában a pszichológus szerző nem ezekkel az értelmezésekkel foglalkozik. Arra a kérdésre keresi a választ: vajon mi szüksége lehetett a jeles brit szaktekintélyeknek, apának és fiának arra, hogy a kutatásokról szóló beszámolójukban bibliai képeket, metaforákat, idézeteket használjanak, amikor egy olyan tudományt művelnek, amely arra törekszik, hogy az isteni kijelentés nélkül értse meg az emberi viselkedést? Az általuk készült tanulmány elemzése során a szerző arra a megállapításra jutott, hogy az Hans és Michael Eysenck a nyilvánvalóan adódó erkölcsi imperatívusz érvényességét igyekeztek beszűkíteni olyan esetekre, amikor a segítséget nyújtó képes felmérni a helyzet kockázatát, a kimenetel esélyeit, a helyzet nem igényel mértéken felüli felelősségvállalást. A mentalitásvizsgálatához szerzőMarquard három nyelv meghatározását használja arra, hogy kimutassa: e nyelvek (teológia, teodicea és modern tudomány nyelve) keveredése egy szaktudományos tanulmányban tipikus példája annak, hogy az önmagát értelmező ember miféle manőverekkel igyekszik felmenteni felelősségéből önmagát („őrizője vagyok-e én az én testvéremnek?”), hiszen ha nincsenek viselkedése racionális irányításához a környezetben vagy a kultúrában megfelelő támpontok, akkor aligha vonható felelősségre segítségnyújtásának elmaradásáért.

 

---

 

Dr. Szécsi József: Mózes és Áron alakja a Biblia utáni zsidó irodalomban 

Mózes és Áron bibliai alakja továbbformálódott az évszázadok, évezredek zsidó-keresztény és iszlám irodalmában. Meghatározó jellegű volt a hellenisztikus irodalom mózesi képe és nem kevés új elemet hozott a zsidó apokaliptikus irodalom és főképpen a rabbinikus irodalom, a Talmud, a Midrás világa. Az Aggáda színes megközelítései tovább élhettek a középkori zsidó gondolkodásban, ha a modern kor már racionálisabb képzeteket hordozott is. Áron alakja, ha mennyiségileg nem is olyan mértékben volt jelen a zsidó gondolkodásban, mint Ároné, de mégis hangsúlyos teológiai alapelem maradt. A keresztény gondolkodás újszövetségi exegézise és főleg az iszlám Korán szövegei jelen korunkban nem kikerülhető olvasmányok.

---

 

Lőrik Levente: Enós nemzedéke, avagy a hanyatlás eszméje a rabbinikus irodalomban

A rabbinikus judaizmusban – hasonlóan egyéb ókori keleti, ill. a görög-római kultúrákhoz – gyakran jelenik meg a nemzedékek hanyatlásának (qilqul hadorot) gondolata. Az előadás – a témában rendszeresen hivatkozott mSzóta 9:10–15 megemlítése után – három szövegen mutatja be a fentiek megjelenését: a Genesis Rabba 23:6-ban található midráson, R. Jochanan bar Nappachának, az izraeli amórák második nemzedékének a bSabb 118b lapján olvasható megnyilatkozásában, valamint egy feltehetőleg 5. századi héber nyelvű apoklipszis, a 3Énókh (pontosabban a Széfer hékhalot) 5:3–13 sorain keresztül. Ezek mindegyike a Gen 4,26 mondatára építve Enós nemzedékvel, illetve magával Enóssal hozza összefüggésbe a hanyatlás egyik hatalmas következményekkel járó momentumát. Bár a vizsgált szövegrészletek más és más „gyümölcsökről” tesznek említést (pl. a holttestek rothadásnak indulása, az emberi ábrázat majomszerű torzulása, az emberiség démoni erőknek való kiszolgáltatottsága, stb.), mindegyik arra vezeti vissza ezeket, hogy Enós napjaiban az emberek megszentségtelenítették az Örökkévaló nevét, tehát közelebbről nem részletezett idolatriába süllyedtek. Így vált a rabbinikus irodalomban Enós (és generációja) a bálványimádók archetípusává, az egyházatyák exegézisében pedig, a Septuaginta éppen ellenkező értelmű fordítása révén, az hamisítatlan istenfélelem elindítójává.

 

---

 

Várady Endre: Isten dicsőítése az Újszövetség idején

Napjainkra a dicsőítés bibliai jelentéstartalma beszűkülni, méltósága profanizálódni látszik. Noha a téma szabatos definíciója a Szentírásban nem található, a „regula fidei” pedig már az ÚSZ-en túli, nyomokban mégis rendelkezésre állnak segítő utalások, úgy, mint a Lk-i énekek, a Jn-i Logosz-himnusz, a páli inkorporált hitvallási és himnikus töredékek. Indirekt módon informál a kérdésben a Judaizmus dicsőítésgyakorlata, amint a Templom, a zsinagóga és a magánház köré szerveződik, hiszen ennek a közvetlen örökségét fedezzük fel az első keresztyének életvitelében, amint becsben tartva a templomi liturgiát, éltek a zsinagóga adta lehetőségekkel, de leginkább „házanként törték meg a kenyeret.” A korabeli „Lex orandi, lex credendi” elv – miszerint a dicsőítés és hitvallás szorosan összefügg – úgyszintén a judaista gyökereket erősíti meg, ahol Isten dicsőítése teremtő és megváltó lényegének elismerését jelentette. Jézus Krisztus templomtisztítási aktusa emellett az új üdvtörténeti korszak megváltozott istendicsőítő eszköztárára hívta fel a figyelmet.

 

---

 

Urbán Gedeon: A multikulturális- és kultúraazonos pedagógiai koncepciók bibliai reflexiója

A globalizáció hozta kulturális prés olyan kihívás elé állította a ma társadalmát amellyel, tapasztalhatóan, igen nehezen küzd meg. A nyugati társadalmakban végbement szekularizáció okozta értékválság, amely elsősorban neutrális koncepciókat preferál, illetve a posztmodern individuális értékkoncepciói nem adnak szilárd alapot hosszú távú megoldások kidolgozására. Az elbizonytalanodás időszakában gyakran és sok helyről vetődött, vetődik fel az igény arra, hogy a pedagógia, a neveléstudomány adjon felelet, illetve dolgozzon ki olyan paraxis(oka)t, amely(ek) képes(ek) az új globális világ rendjét megteremteni. Az így megszülető pedagógiai koncepciók természetesen új kihívás elé állítják a keresztyén pedagógusokat, illetve a pedagógia kérdéseivel foglalkozó teológusokat. Vajon az új sztenderdek, amelyek kidolgozásukban nem a Bibliára alapoztak, mennyiben fogadható el a keresztyén világnézet irányában elkötelezetteknek? Mely utak azok, amelyek járhatók, és mely utak azok, amelyek járhatatlanok számukra? S vajon bibliai alapon milyen válasz adható a globalizáció hozta kulturális prés kihívására?

Hírek